Tony Martin - Black Sabbath, 1994

ÁpriIis 12-én adott koncertet a BS-ben a rocktörténet egyik legnagyobb klasszikusa a Black Sabbath. A viszonylag kis számú közönség nem bánta meg, hogy végignézte a nagy öregek előadását, hiszen mindenkit meggyőztek arról, hogy a zenei tudás nem függ a kortól. A zenekar énekesével, Tony Martinnal a koncert alkalmából beszélgettem.

- Úgy tudom, rövidesen Magyarországra látogattok.

- Igen; már jártunk néhány kelet-európai országban, de Magyarországon még nem. (Rosszul emlékszel, jártatok. H.E.)

- Észleltél valami különbséget a kelet-európai és nyugati közönség között?

- Igen, Keleten nagyon lelkes a közönség.

- Lelkesebb, mint másutt?

- Határozottan így érzem; igazán élvezik az előadást.

- A zenekarotok huszonöt éves. Milyen érzés egy olyan csapatban játszani, amelyik... mondjuk ki: öregebb, mint a legtöbb rajongója?

- Nincs ezzel semmi gond. Folyamatosan új és új rajongókat gyűjtünk, és ez jó. Úgy értem, ez a dolgunk.

- A fiatalabb korosztály jön a koncertjeitekre?

- Igen, gyakran hat-hét évesek is, ami azért ijesztő, mert amikor a közönség egy kicsit beindul, összenyomhatják őket vagy ilyesmi. Ezt nem szeretnénk, de az azért jó, hogy egész fiatalok is kíváncsiak ránk.

- Elégedett vagy a legutóbbi albumotokkal?

- Azt hiszem, elég jó lett.

- Általában mit szeretsz jobban: koncertezni vagy stúdióban dolgozni?

- Jó kérdés... Nekem talán a stúdiómunka tetszik jobban, mert technikai érdeklődésű vagyok, szeretek a stúdiókban használt gépekkel dolgozni. Elektronikai végzettségem van, a főiskolán elektronikából diplomáztam.

- Tehát aktívan részt is veszel a felvételek elkészítésében?

- Nem, ez a producer dolga, de a végzettségem segít megérteni mindazt, ami a stúdióban történik, ezért szeretek ott dolgozni.

- Azért élőben is nagyon sok kifinomult eszközt lehet használni.

- Ez igaz, de nem annyit, mint a stúdióban. Például nagy csarnokokban nem használhatsz bizonyos effekteket, pl. egy hosszú zengetőt, mert a teremben egyébként is van természetes visszhang. A stúdió, az más, ott mindent lehet használni.

- Mesélj a zenekarral való együttműködésed történetéről, hiszen nem vagy alapító tag.

- Valóban nem, 1987-ben csatlakoztam.

- Ismerted őket korábban is?

- Igen, mindannyian ugyanabba a városba, Birminghambe valók vagyunk.

- Nem nyomasztott kissé, hogy egy olyan zenekar tagja lettél, amelynek legendás énekesei voltak korábban?

- Egyáltalán nem. Tudom, ott volt Ozzy Osbourne vagy James Dio, de én megpróbáltam saját magamat adni. Ezzel a hanggal születtem, ezen úgysem tudnék változtatni.

- Szóval senki nem kért annak idején olyasmit, hogy változtass a stílusodon...

- Nem, dehogyis. Nem akarták, hogy úgy énekeljek, mint valaki más.

- Olyan kérés sem volt, hogy erre vagy arra hasonlítson, amit csinálsz?

- Nem volt. Szerencsésnek mondhatom magam, olyan hangom van, hogy nincs egyetlen Black Sabbath-dal sem, amit ne tudnék elénekelni.

- Figyelemmel kíséred a zeneipar új irányzatait?

- Próbálom meghallgatni az újabb zenéket is.

- Mi a véleményed róluk? Konkrétabban: szereted például a technót?

- A techno nem igazán az én zeném, de meg tudom érteni, miért van jelen.

- Nem aggódsz bízonyos irányzatok miatt?

- Nem. Kifejezetten nyitott vagyok a legkülönbözőbb zenei stílusokra.

- Sokak szerint a Black Sabbath számos új zenekarnak adott inspirációt, mint pl. a Pearl Jam.

- Tudod, mostanában újjáéledt egyfajta Black Sabbath-kultusz. Zenekarok me­rítenek abból, amit mi csináltunk. Ez rendben is van, de meg kell találniuk a saját hangjukat is. A Led Zeppelin előtt nem volt Led Zeppelin, a Black Sabbath előtt nem volt Black Sabbath. Ma vannak zenekarok, amelyek másolják a Led Zeppelint vagy a Black Sabbathot.

- Milyen érzés ezt látni?

- Igazából megtiszteltetés. Hozzáteszem azonban, hogy a fiataloknak nagyon magukba kellene mélyedniük és megtalálniuk a saját zenéjüket. Az persze rendben van, ha különböző hatások érik őket. Például, mint Tony Iommit. Rá nagy hatással volt a jazz és a blues, de ettől még nem lett jazz-zenész, hanem kialakult a saját stílusa.

- Milyen zenét hallgatsz?

- Mindenfélét. Nincs kedvenc stílusom. Szeretem például a klasszikus zenét. Én a hetvenes évek gyermeke vagyok, akkor nőttem fel, és abban az időben annyi fantasztikus zenekar volt, a Black Sabbathtól a Led Zeppelinig, a Pink Floyd, David Bowie, a Rolling Stones, a Roxy Music és még sokan... Rengeteg zenekar, és mind eredeti. Mindet meghallgathattad, és beve­hetted a lemezgyűjteményedbe. Úgy látom, a mai gyerekek inkább egy-két zenekart szeretnek, arra irányítják a figyelmüket, és nemigen hallgatnak meg mást. Mostanában sok klasszikus zenét hallgatok, főleg amikor vezetek, de szeretem az elektronikus zenéket is, például a legújabb Enigma-lemezt vagy például egy másik zenekart, a Curve-öt; ismered őket?

- Nem.

- A Hawkwindnek egy modernebb változata, nagyon jók.

- Ha megnézzük a mai ismert és elismert zenekarokat, azt láthatjuk, hogy azok jelentős része már nagyon régen a pályán van. Alig találunk olyan zenekart, amelyik, mondjuk, úgy öt-hat éve tűnt fel, és azóta is nagyon jól megy neki, a felszínen tudott maradni. Egyetértesz ezzel?

- Igen.

- Van elképzelésed arról, hogy ennek mi lehet az oka?

- Persze, elég határozott elképzelésem van róla. Nagyjából az, amit az előbb is mondtam: amíg a gyerekek zenekarokat másolnak, addig nem lesz semmi eredetiség bennük.

- Gondolod, hogy ez csak a zenészek hibája? Úgy értem, nem lehet, hogy a lemezkiadók, a menedzserek, a sajtó és mások is okolhatók a helyzetért?

- Biztos, hogy van a dolgok mögött némi manipuláció a kiadók meg a többiek részéről, de erősnek kell lenned, és hinned kell magadban, abban, hogy amit csinálsz, az helyes, és amikor megpróbálnak rákényszeriteni valami másra, akkor nemet kell mondanod. Ez ilyen egyszerű. Amíg ez nincs így, addig csak másolatok és bohó­cok lesznek a pályán. Azt hiszem, ez szomorú, mert a zenészek amúgy nagyon jók. Sok fantasztikus zenész van, csak maga a zene a legnagyobb baj, amit ját­szanak.

- Egyetértek veled, például volt egy elég lesújtó élményem, ami a témába vág. Egyik vezető lemezcég igazgatója mondta egy interjúban, hogy „gyorsaknak kell lennünk, mintha élelmiszert árulnánk". Azaz, ha időben kijönnek a piacra, akkor ennyit és ennyit lehet elad­ni valamiből, de ha nem elég gyorsak, akkor az „áru" megromlik. Csak éppen arról feledkezett meg, hogy itt emberek munkájáról, erőfeszítéseiről és reményeiről van szó. Emiatt tettem csak fel az előző kérdést. Tapasztaltad ezt a magatartást a kiadók részéről a saját pályád során?

- Persze, a kiadók mindig is ezt csinálták velünk.

- Még ma is?

- Igen. Mi mindig több reklámot szeretnénk, vannak elképzeléseink arról, hogy a zenekarnak merre kellene tartania. Sajnos, mivel a kiadó teszi a pénzt a produkcióba, azt kell csinálnunk, amit ő akar. Ugyan mi vagyunk a zenészek, akik a

dalokat írjuk, de ugyanakkor nem végezhetünk el mindent magunk. Nem lehetünk a magunk szervezői, a magunk reklámmenedzserei, a magunk producerei, erre vannak körülöttünk emberek, hogy ezeket elvégezzék helyettünk. Meg kell bíz­nunk bennük, el kell hinnünk, hogy tudják a dolgukat, és hogy ezért vannak velünk, ezért teszik, amit tesznek. Talán ha szuperintelligensek és ravaszak lennénk, el tud­nánk végezni mindent magunk, de ez sajnos nincs így.

- Mi az oka annak, hogy a zenekar távol marad az MTV-től? Lehet, hogy ez kapcsolódik ahhoz, amiről az előbb be­széltünk?

- MTV? Ahhoz videó kell. A kiadó viszont azt mondja, nekünk nem kell videó.

- Egyetértesz ezzel?

- Dehogy értek egyet, persze, hogy kell videó. Manapság ez része egy zenekar munkájának. Szerintem baj, ha mi nem csinálunk. Ez persze csak az én személyes véleményem, nem feltétlenül látja mindenki ugyanígy.

- Nem tudtok tenni valamit ez ellen a helyzet ellen?

- Nem igazán. Mi ugyan folyton videókról, koncertekről, albumokróí meg kislemezekről beszélünk nekik, de hát a kiadó az úr, és ezt el kell fogadnunk.

- Milyen ez a mostani turné?

- Jó. Sok barátot szerzünk; ez a legjobb benne.

- Milyen helyeken játszotok?

- Kisebbekben, de így is jól megy. A közönség élvezi, amit csinálunk, a szájukról le tudom olvasni, hogy tudják a szövegeket, ezt pedig jó érzés látni. Nyilván hallgatják az új lemezünket.

- 1992-ben híre mert, hogy Ozzy Osbourne visszatér a zenekarhoz. Igaz volt a hír?

- Igen, volt szó az esetleges újraegye­sülésről, de akkor is, mint mindig, az volt a probléma Ozzy Osbourne-nal, hogy úgy kezeli a Black Sabbathot, mint egy játékszert. Ő nagyon gazdag, nagyon híres, nevet szerzett magának, és több mint tizenhat éve, hogy otthagyta a zenekart. Azóta valahányszor szóba kerül az újraegyesülés gondolata, ő mindig eljátszadozik vele, aztán nemet mond. Semmit sem akart a zenekarral tizenhat éve, sem a Live Aid után vagy 1992-ben, és ez nem tisztességes a rajongókkal szemben. Azt hiszem, az egész szóbeszéd az újraegyesülésről mindig csak arra megy ki, hogy tönkre­tegyék, amit mi csinálunk, és ez szomorú. Természetesen ez is csak személyes véle­ményem.

- Mikor játszotok legközelebb?

- Holnap. Tegnapelőtt meg tegnap volt két koncertünk itt, Hamburgban, úgyhogy ma van időnk egy kis lazításra.

- Szeretsz Németországban játszani?

- Igen, nagyon sok rajongónk van. Ezenkívül nagyon szeretjük még Japánt, kezdünk újra divatba jönni az USÁ-ban. Anglia nem megy most annyira jól.

- Mi lehet az oka az utóbbinak?

- Nem tudom, mi történt az utóbbi időben Angliával, de zenei szempontból, hogy is mondjam csak... eltévedt. Nem tudja, mihez kezdjen, idétlen dalokat hallhatsz a slágerlistáin... Igazán nem tudom miért. Talán, mert ezt lehet eladni.

- Meddig tart még a turné?

- Még két hónap, aztán lehet, hogy visszamegyünk Amerikába néhány fesztiválra.

- Új lemez?

- Oh, igen, van még előttünk néhány közös lemez, a turné után megyünk stúdióba, fölvenni a következőt, aztán abból csinálunk turnét és így tovább, csináljuk, amíg lehet. Tudod, mi nagyon jól dolgozunk együtt, jó barátok vagyunk, mindig is azok voltunk. Ez az egyik dolog ami jól működik a Tony Martin-féle Black Sabbath-ban.

- Úgy érzed, még nagyon sokáig folytathatjátok?

- Igen, persze valamennyien öregszünk és van egy pont, amikor abba kell hagyni de egyelőre még megyünk tovább.

(Zenész magazin, 1994.04.)